Текст песни Ugyanígy - Children of Distance

Olyan tudatlan voltam, bűn a szememben
De anyám, nézz csak rám, mára mivé lettem.
Tudod, az irigyek szava még mindig fülemben cseng
"Háhá, a kis Somi úgysem viszi majd semmire sem"
Megfáradt arcom a kezembe temetem,
Ha a tetteid nem jegyzik, akkor a nevedet sem
Megtanultam, hogy nem létezik a lehetetlen,
Neveltek eleget, de én maradtam neveletlen.
Hazudtam eleget, bántottam, aki szeretett,
De ígérem, hogy már soha többé nem játszok szerepet.
Bevallom, mindig többet mondtam annál, mint amennyit tudtam,
De mára többet értem el, mint amit hazudtam.

Ha megváltoznék, nem lenne semmi a régi többé már.
Ha feladnám is, Te úgysem jönnél rá.

Nem bánok semmit sem, hogyha újra kezdhetném,
Ugyanígy elkövetnék mindent, újra meg újra megtenném.
Engem nem érdekel már semmi, úgysem bírom ki még egyszer,
Nem rémít meg a halál se többé, szaladni vágyom, csak engedj el.

Ha éjszaka az altatóm nem a könnyek cseppenése,
Ha a nagypofájú gyerekeknek nincs egy kedvtelése.
Ha a suliban nem néznek ki, a lelkemben nem ül harag,
Ha anyunál és apunál a házasság együtt marad.
Ha nem találnak rám, mikor elszöktem négy évesen,
Ha nem bukom el felvételin a főzős kérdéseken.
Ha lett volna önbizalmam, ahogy bárki másnak,
Ha négy fal helyett barátnő lett volna lelki társnak.
Ha úgy alakult volna talán rappelni is tudnék,
Ha úgy alakult volna, de nem alakult úgy még.
Ha úgy alakult volna minden, ahogy álmaimban,
Akkor ez a srác lehet nem is állna itt ma.

Ha megváltoznék, nem lenne semmi a régi többé már,
Ha feladnám is, Te úgysem jönnél rá.

Nem bánok semmit sem, hogyha újra kezdhetném,
Ugyanígy elkövetnék mindent, újra meg újra megtenném.
Engem nem érdekel már semmi, úgysem bírom ki még egyszer,
Nem rémít meg a halál se többé, szaladni vágyom, csak engedj el.

Nem adhatom fel a célom, ha mégis bármi fájna,
Maradok, mert nem vezet az utam más irányba.
A koszos valóság nem ébred fel az altatásból,
Nincs lelked, a jövőd már rég alvajáró.
Hol az utad, miért nem kérdezed meg tőle?
Nem kapcsolhatom magam már lélegeztetőre.
Az élet beszív, kifúj a lemondás,
A mai napig nem látom mi lesz majd a megoldás.
Vártam egész életemben új napra meg új évre,
Megragadtam az esélyt, a hitem ezt is túlélte.
Ma ugyanígy csinálnám, és amíg mások alszanak,
A vágyaimat követem, az álmok bentről hajtanak.

Ha megváltoznék, nem lenne semmi a régi többé már,
Ha feladnám is, Te úgysem jönnél rá.

Nem bánok semmit sem, hogyha újra kezdhetném,
Ugyanígy elkövetnék mindent, újra meg újra megtenném.
Engem nem érdekel már semmi, úgysem bírom ki még egyszer,
Nem rémít meg a halál se többé, szaladni vágyom, csak engedj el.