Текст песни Szociopatakok - Evermind

A szemem alatti táskákból öltözöm
Mára választott öltönyöm a közöny
Csak az empátiát vetkőztetem
Könnyen jött majd ment a könnyem
Élettelen testét pecázom
Más szemének vizében ázom!
Fázom, sajnálom, de ennyit érzek csak
Mert ennyit érzek csak!
Ennyit érzek csak!

Mit eszik a bánat, ha tied a sírás?
Úgyis sírt ás a megbocsátás
Önmagának, de nélkülem
Az arca folyton könnytelen

Cseppje csordul bánatodnak
Mit vársz tőlem? Mit mondjak?
Fáraszt az eltitkolt szorongás
Fájdalom lesz végül az apanázs
Miért? Kérdezem
Csak önmagáért felel-e a félelem?
Távkapcsolóban, mint a fél elem
Úgy működöm érzelemmentesen

Mit eszik a bánat, ha tied a sírás?
Úgyis sírt ás a megbocsátás
Önmagának, de nélkülem
Az arca folyton könnytelen

Mit eszik a bánat, ha tied a sírás?
Úgyis sírt ás a megbocsátás
Önmagának, de nélkülem
Az arca folyton könnytelen

Mosolyt rajzol rám a muszáj
Egy sablonokból épült kamu száj
Hogy elrejtsem
Enyém az egyetlen
Hamis boldogságnak láncából
Hiányzó ráncos szem

Enyém az egyetlen
Hiányzó ráncos szem
A hamis boldogság láncából
Hiányzom
Hamis láncokból boldogság
Hiányzol