Текст песни Nehéz - FankaDeli

Műanyag korongok barázdái mélyén
Akár egy hosszú mozi, csak nincs happy end a végén
Neked tálalom valóm, minden titkos percem
Esetlen lelkem, mégis napról napra edzem
Fújok a sípba, Ő fut de aztán elcsuklik
Sorban az emlékek, akárcsak a zoknik
Minden reggel köszönt a pléd, na meg az óra
Nem is lenne bajom, ha tényleg arról szólna
Szempillányi létünk ahol küzdelemért gyümölcs
De itt nincs minek örülj, itt nincs miért üvölts

Ez FankaDeli Feri, megint csak a CD-n
Nem a sokedik epizód az ezredik TV-n
Bár, ez is sorozat, egy élet írta történet
Tőlem ne félj, mert én tuti nem löknélek
Ez, wamzerek városa, besúgók országa
Tolvajok pályáznak, tolvajok posztjára
A parlament pokol, a szobád meg vérmező
De a saját csatádban, nem lehetsz kétkedő
És hogy, mért éppen Ő, azt csak is Te tudod
Akit igazán szeretsz, soha meg nem unod

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal

Mégis kell, mert minden nap ott az életben
Nem egyszer jöttem rá, mennyiszer tévedtem
Kecskemét, Szeged, Pécs vagy éppen Budapest
Kint keverik, de mi tudjuk jól, közel sem Bukarest
Taki bácsi ladáját, még láttam a Havannán
Ő még nem sztár volt, hanem egyszerűen karakán
Metrikus soraim, nem fárasztják az elmém
Magam verném át ha Fankát fölétek tenném
Monoton a bíten, itt most sztereóban libben
A csajom és a családom, meg a hangom a kincsem

A mikrofon membránját, rezgeti nyugodtan
Van kit tettre kényszerít, van ki hallgatja unottan
Ahogy Deniz mondta: "Az NC-sek csak emberből"
"Nem a kézkrémes tróger a telepről"
Az én nagyim rám szólt, ha zat mondtam hogy hülye
Nem hogy utolsó éveit, unokájával züllje
Kint a gangon tavasszal, uborkasaláta
Nem a Gongon egy kis műsor, keddenként kajálva
Én a közönségben hiszek, hogy együtt vagyunk egyek
Ahova meglepetést hozok, és engem is meglepnek

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal

Nálam, első az ember, csak a második a tudás
Első a csók, utána hempergés, nem dugás
Első az üzenet, csak a utána a rímek
Első hogy tegyek, mert ki tudja meddig élek
Lepusztult helyeken csodálatos emberek
Ezek az emlékek, hogy elvesznek attól rettegek
És egy ízletes beattel a mai napig szemezek
Aztán soraimat húzzák, tollaim, akár szekerek
Tintapaca lovakkal, és egy nagy fehér mező
Itt a kutyám meg a kályha, míg kint dörög az eső

Esik a villám és becsap egy felhő
Van mi másnak tetszik, nekünk mégis elrettentő
A világ A-tól Z-ig egyetlen vára túl sok
A pokol itt jár köztünk, elhiheted, nem túlzok
Emberi léptékek, a halottakat felejtjük
Sikerünk kántáljuk, hibáink elrejtjük
Miközben rágcsálsz, nem ismerjük a szavakat
Mert az állítólag vélemény, hogy valaki szar alak
A világháló mélyén, nincs kököjszi és bobojsza
Életünk rózsáját, csak a valóság porozza

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal

Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal
Megvívni a szülőkkel, a tanárral, a poronddal
A nehéznél is nehezebb, egyetlen jó szóval
Kijönni a a főnökkel, a rendőrrel, a szomszéddal