Текст песни Dzsungel Boogie Woogie - Funktasztikus

Aki ide születik annak a ketrecrács fel sem tűnik, már fel sem tűnik.
Aki ide születik annak a kerítés már fel sem tűnik, már fel sem tűnik.

Fáradtan szegezi rám a tekintetét.
Az Isten a bal vállamon pihenteti a kezét.
Én csak írom, a beton dzsungel könyvét.
Pergamenek, papírok, óriások törpék.
Az oroszlánok összes kölykét felfalják a vézna
Pézsma patkányok. Éjjel a sötétben parolázok néha.
-Inzomnia- Tömény fűszag, kamerába hadonászok, éjszakai műszak.
Legbelül érzem, még ha veszítek is nyerek.
Egyesek ekét húznak másoknak hátukon a nyereg.
Pislákolnak a odvak.
Fentről a madárfészekből csak hullnak a kitépett tollak.
Alul nézetből a mennyek országa már láthatalan.
Betekintést nyertem, mert a szentektől szárnyakat kaptam.
Mégis a vadon foglya maradtam.
Mi casa su casa. A szavaim az erdő szellemei cenzúrázzák.
A tápláléklánc tetejéről szól a sakalvonyítás.
Összerezzen a honfitars.
Őt nem perzseli az égő vágy.
Tízezres a felső nyegle nézőszám.
Északai szafari, ahol nem lehet etetni.
Az ablakot letekerni! Ha kiszállsz cafatokra fognak szaggatni.
Foncsori képet vágsz?
Vadász szezon egész évben, milyen áldozati elégtétel?
Jobb ha félre állsz vagy rohanj! Eltunyulva nem tudsz futni.
Húzz el! A túlélés itt lutri.
Dzsungel Boogie Woogie Woogie
Boogie Woogie Woogie
Boogie Woogie Woogie
Rajtam kapucnis pulcsi,
Alatta bozótvágó kés, nincs fém csúzli.
Ösvényt vágok a sűrű rengetekbe.
Reggelente visszamászok a szűk ketreszembe,
Ami szűkebb mint egy cethal gyomra.
Nem tudok aludni az ösztönök felspanolnak.
Kint az etetőknél idomítottak vigasztalódnak.
Plakáton fenyeget az állatkert igazgatója.
Fogy a takarmány, ráz a szögesdrót.
A fiatalok jövőjét élik fel az öreg őslakók,
Eközben kék egyenruhában vizslatnak
A gondozók, a veszteséget hordozók.
Keresek valami ennivalót.
Visszataszítóak a kedvencek.
A majmok vakaróznak, alattuk a kígyók vedlenek.
Menekülnek a bölények csordái, kilátszanakan a bordáik.
Ideje meglapulni, Maugli.
Nem úri muri, faramuci.
Dzsungel Boogie Woogie Woogie
Boogie Woogie Woogie
Boogie Woogie Woogie
Tüzet rakok a lángnyelvekből csalogatok elő
Mindenféle természetfeletti erővel rendelkező démonokat.
A halhatatlanokhoz szólok.
Faunok, lidércek, gyilkos koboldok!
Már fülelnek a fák is, megszűnnek a neszek.
A varázslat parázslik, elülnek a szelek.
Hallgatjak a hegyek, a sámánénekemet.
Vissza peregbek száz évezredek.