Текст песни Tetemrehívás - Kárpátia
Talpig
feketében
állnak
egy
gyermek
körül,
Kéz
tördelve,
csodát
várva,
hátha
még
felül,
Nem
mozdul
az
többé,
teste
örök
nyugalom,
Fehér
liliomként
pihen
a
hűs
ravatalon.
Tömjén
füstje
szétterül,
kondul
egy
kisharang,
Siratóasszonyok
fájó
vigaszt
nyújtanak,
A
hangoknak
színük
lett
és
a
színeknek
szaguk,
Hallom,
hogy
tetemre
hívják
véres
gyilkosuk.
Az
összes
álszent
arc
mögött
a
bűntudat
lapul,
Hallgatnak
és
marad
minden
kimondatlanul,
A
friss
sír
mellet
némán
mennek,
léptük
nem
csap
zajt,
Egymásra
sem
néznek,
mintha
kerülnék
a
bajt.
És
feltámadt
a
szél,
hűvös
hangján
beszél,
Bosszúért
kiált,
minden
csepp
kiontott
vér,
Süvít
most
a
szél,
s
a
sírból
visszatér,
Bosszúért
kiállt
minden
csepp
kiontott
vér.
A
házban
ahol
mosoly
volt,
a
gyász
beköltözött,
És
halotti
tort
tartanak
a
szűk
falak
között,
Gyertyafénynél
idéznek
meg
múltat
és
jelent,
Várják,
hátha
küld
nekik
egy
áruló
jelet.
Hideg
csönd
lett
és
a
testvérgyermek
szája
szólt,
Halkan,
mintha
túlvilágról
kapkodná
a
szót,
Nem
alhatja
nyugodt
álmát
aljas
gyilkosa,
Már
sötét
szárnyát
kitárta
a
bosszú
angyala.
Внимание! Не стесняйтесь оставлять отзывы.