Текст и перевод песни Magna Cum Laude - Markolj!

Markolj!

Lábujjaink közt fűszálak
A végükön katicákkal
Ajkainkon borpárlat
Bőröndünk tele matricákkal
A levonókon pár kipipált város
Szótárunk nem ismerte az álmost
Mert tiltottak voltak a szemérmek
Ha hiányoznak ezek az évek

Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)

Most mutass nekem akkora kincset
Mikor szivárványból fontunk tincset
Mások szekereit nem toltuk
Mert felhőinket épp bebatikoltuk
Hogy színesen fogjon minden ami kék
És színesen szakadjon ránk az ég
Kit érdekeltek akkor az erények
Ha hiányoznak ezek az évek

Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)

Markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)

Markolj!

Des brins d'herbe entre nos pieds
Avec des coccinelles à leurs extrémités
Du vin sur nos lèvres
Notre valise remplie de stickers
Quelques villes cochées sur les cartes
Notre dictionnaire ne connaissait pas le rêve
Car les timides étaient interdits
Si tu manques de ces années

Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi! (accroche-toi)

Maintenant, montre-moi un trésor aussi grand
Quand on a tressé des mèches d'arc-en-ciel
On ne tirait pas les chariots des autres
Car on avait juste tapissé nos nuages
Pour que tout ce qui est bleu soit coloré
Et que le ciel se déchire sur nous en couleurs
Qui se souciait alors des vertus
Si tu manques de ces années

Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi! (accroche-toi)

Accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi, je te prie
Nos cheveux ébouriffés sont l'âme
Nos mèches sont juste des espoirs
Si tu ne veux pas qu'ils disparaissent à jamais
Alors accroche-toi! (accroche-toi)