Текст песни Markolj! - Magna Cum Laude

Lábujjaink közt fűszálak
A végükön katicákkal
Ajkainkon borpárlat
Bőröndünk tele matricákkal
A levonókon pár kipipált város
Szótárunk nem ismerte az álmost
Mert tiltottak voltak a szemérmek
Ha hiányoznak ezek az évek

Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)

Most mutass nekem akkora kincset
Mikor szivárványból fontunk tincset
Mások szekereit nem toltuk
Mert felhőinket épp bebatikoltuk
Hogy színesen fogjon minden ami kék
És színesen szakadjon ránk az ég
Kit érdekeltek akkor az erények
Ha hiányoznak ezek az évek

Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)

Markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj bele kérlek
Kócos hajunk a lélek
Benne hajszálaink csak a remények
Ha nem akarod hogy eltűnjenek végleg
Akkor markolj! (markolj)