Текст песни Az Ember - Sör És Fű

Amikor Isten az Embert megteremtette maga is elcsodálkozott.
Azt mondta "Úgy alkottam,
Hogy testében is szellemi legyen.
S íme: testivé lett szellemében is."

Ma reggel arra keltem, hogy kihánytam a lelkem
Huszonegy gramm tűnt el, hét napig vedeltem
Kilenc ördög cibált le a pokolba álmomban
Visszadobott a flashback a tizenháromba

Ha az arany a sárban is arany
Maradj tőlem távol, vagy ha nagyba vagy szakadjon az agyad ettől ketté
Akkor jöttünk, mikor te pont mentél
Ide megtérsz vagy megtép az ellentét

Az mondták, hogy meg fog ártani, meg hogy vigyázzak
Figyelem, hogy kilázad, ki izzad, kié az alázat
Úgy érzem démonok lesik minden hibámat
Az Ember esendő, erős testi vágyak
Az Ember parázna, az Ember kívánja
Ahelyett, hogy kivárna rámar, mert imádja
Ötletem támadt, hogyan térjek végre magamhoz
De ami ahhoz kéne már túl elkalandoztam
Hozzá idegen gondolatok mentén
Régen hittem abban, hogy pont én megmenthetném
És a lehetetlennel játszik az elmém
Mikor az értelmet keresi minden eltér

A létezés önmagának egyszerre alanya és tárgya

Csak kötelet emelgetek az akasztottaknál,
Ha felvázolnám a terveket kapaszkodhatnál
Asszem' már rég nem a kamaszkor hat rám
Had lám mindenki klimaxol, de kimaxol a klán
Mindent is
Ezután is
Idefigyelj kistesám, mert friss tananyag van a listán,
Ami nincs meg neked, de ha meg van se kell, hogy leints, csak legyints
Mindenre vagy egy inch-eset mér az élet
Az énedre, ami csak egy cringe, így éled (éled?)
Tudom, hogy túl sok itt az ígéret,
Ami nem egy napig érett (unom)