Tündérlány

Egyre jobban fúj a szél,
Lassan elsötétül az ég.
Halkan száll a szürke por,
Vihar jön a távolból.
De ott a felhők oldalán
Néhány kósza napsugár
Mutatja merre menjek én.

Mindent elborított már
Az őszi színtelen félhomály.
A tiszta égbolt elköszönt,
Szívembe fájdalom költözött.
A vágyból így maradt csak könny,
A könnyből mégis újabb láng
Gyúlt és újra élt a vágy.

Hol vagy mért nem jössz már
Meddig álmodozzak rólad.
Mondd el még meddig tart
Az hogy rád találjak én.
Hol vagy mért nem jössz már
Tudd meg napról napra jobban
Vágyom rád, hol vagy már
Tündér lány.

Minden láthatatlan már,
de így is megtalállak talán.
mégis visszaindulnék
nem számíthat a messzeség.
de ott a láthatáron túl
biztos lesz egy másik út;
az majd elvezet hozzád.

Hol vagy mért nem jössz már
Meddig álmodozzak rólad.
Mondd el még meddig tart
Az hogy rád találjak én.
Hol vagy mért nem jössz már
Tudd meg napról napra jobban
Vágyom rád, hol vagy már
Tündér lány.

Én is elkövettem tán
Néhány ártatlan hibát
Mégis arra kérlek én, szólj hozzám.
Most a nagy vihar után
A szívünk megnyugszik talán
és könnyen elfelejtjük majd.

Óóó hol vagy, mért nem jössz már?
Meddig tart még... az hogy rád találjak?
Mond hol vagy már, tudd meg, vágyom rád
Tündérlány!

Hol vagy mért nem jössz már
Meddig álmodozzak rólad.
Mondd el még meddig tart
Az hogy rád találjak én.
Hol vagy mért nem jössz már
Tudd meg napról napra jobban
Vágyom rád, hol vagy már
Tündér lány.