Ének Az Esőben

Egy angyal küldte értem biztos Őt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesőt.
Hogy csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át,
mint nagy viharkabát

Ha utcára lép,
Könnyre váltja a felhők záporát,
Mert sírni kezd az ég,
Ha minket együtt lát.

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát

Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem főterét,
De téged küldött kárpótlásként
mint főnyereményt

Nem számít már,
Hogy bőrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár,
Már boldog a pillanat.

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát