Lyrics Vakvágány - 4Tress

Egyre nehezebb minden levegővétel
Sötétnek látjuk a kapzsiság festette jövőképet
A kulcsot az utolsó zárakba is beletörnétek
Semmi se szent, és most a földünk von felelősségre
Törött tükörben mi magunk vagyunk a járvány
Szép lassan feléltük mindenét amíg cipelt a hátán
Ebben a csatában egy győztes lehet, nincs aki hátrál
A lombok árnyékát váltja füst borította szivárvány
A szélcsendben morajlik fáradt sóhaja
Csak még egy falat, tálcán kínáljuk az utolsó halat
Ez sem elég, az ember végletekig tömné a zsebét
Királyként élünk míg a szemét felemészt (Hey)
A számok mögött lapult a csapda
A pénz rabjaként mégis hogy mondhatnánk magunk szabadnak
Saját javunkra vetettük, míg várunk a bukás érik
A fotelben ülve erdőket hagyunk hamuvá égni

(Yeah yeah, Hoo yeah yeah)
(Hey nana yeah yeah, yeah yeah)

Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég
Nincs vissza út már
Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék
Mikor mindent elnyel a hullám
Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég
Nincs vissza út már
Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék
Mikor mindent elnyel a hullám
Vakvágányon a nép

Kit a természet kivet magából
Vízek válnak sivataggá, égig érnek a lángok
A töltény kilövésre készen a puskacsövében
Egy lépésre már csak a bolygónk kegyelemdöfése (Yeah)
A felső réteg leszerepelt rég
Inkább meghalok büszkén mint ne legyen bennem emberség
Az utolsó lélegzetéig viselje kínját
Akinek állatok bundáival a bőrét borítják (No no no)
A tetteinkkel szembe kell nézzünk
Vakvágányon a szerelvényünk, becsapódásra készül
Minden egyes földi élet csak egy újabb kitépett lap
Bevégeztetett az ítéletnap

Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég
Nincs vissza út már
Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék
Mikor mindent elnyel a hullám
Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég
Nincs vissza út már
Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék
Mikor mindent elnyel a hullám

(Yeah yeah, Hoo yeah yeah)
(Hey nana yeah yeah, yeah yeah)

Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég
Nincs vissza út már
Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék
Mikor mindent elnyel a hullám