Lyrics Aranylemez - Deego , Mulató Aztékok

(Ten, nine, eight, seven, six, five, four, three, two, one)
Paff, kilőttek az űrbe
Bizonyításvágy és kíváncsiság szült meg
A végtelenbe viszem a hírt
Ahonnan érkeztem van élet, tudati szint
Alkotóim nálunk a fajok csúcsa
Istenséget alakító és félő csürhe
Plusz a jó hordozói egyenlőtlen arányban
Üres és teli közt ingázó nagy átlag
Emberek, egymást ott így nevezik
Az ősmúltba nyúlnak fejlődésük jelei
Egyesek szerint betelepített mind
Dönts magad mely változat lehet eredetibb
Teremtettek egy vezetőt, neve pénz
Többre képes, mint az erő és az ész
Közösségek rombolója, hite, lelke
Békés fogadtatás itt nem vár idegenre (Nem lel)

Üdvözletünk a Földről
71 százalékunk víz, a többi szárazság és börtön
Az agyunk egy tizede él a maradék arra vár, hogy a gáton áttörjön
Álomnak hívott vegetálás, az energiahordozóm újratöltöm
Nincs végső státuszunk, Hominidák
Hús vér, lebeny és víz, egy csont alapú törzsön

34 a sejten kívüli, 66%-a sejten belüli víz
28 liter folyadék az ember csupán egy földi hordalék
Önpusztító létforma csak egy osztalék
Egyesek és nullák, nincsen közös nyelv
Az eszperantó hamvában holt, mondhatni rögös elv
Tengerek felett és alatt felfedezetlen világ
Egy napot eltakaró, de napraforgó virág
Ellenálló folyamatok kölcsönhatása
Évszázadok és ezredek megrázkódtatása
Az univerzum léptékében egy villanásnyi kép
A bolygók gyenge vakuja, ami csak egy villanásnyit ég
Egy ecsetvonás, egy kacsintásnyi szemkontaktus
Fogantatástól a halálig vérrel kötött kontraktus
Egy örök útkeresés, mi a cél a létezésben
Ha valaki kimondja végre, nem hiszünk az érvelésben

Egy hatalmas robbanás kilő és a Földet elhagyom
Lángcsóvával a nyomomban egy roppant űrhajón
Láss csodát és többé ne általánosíts
Mindez hátborzongató akár egyedül vagyunk
Akár vannak mások is
Pazarlóan éltem eddig hiún hivalkodva
Helyettem eddig a hátát valaki mindig tartotta
De az örökségemmel valamit végre kezdenem kell
Előre gondolkodom hát már most
Évezredekkel
Einsteinnel üzenünk édes Isten
Távoli bolygóknak fényévekre innen
A kérdés csupán annyi hogy célba mikor érhet
Az üzenetünk miután elnyelte
A végtelen csillagközi tér
Tű vagyok a szénakazalban igen az aggodalmad osztom
Mégis kérlek felejtsd most el a Fermi-paradoxont
Átszelem a világűrt és valahol egyszer végül célba érek
Már csak a választ kell hazahoznom

Üdvözletünk a Földről
71 százalékunk víz, a többi szárazság és börtön
Az agyunk egy tizede él a maradék arra vár, hogy a gáton áttörjön
Álomnak hívott vegetálás, az energiahordozóm újratöltöm
Nincs végső státuszunk, Hominidák
Hús vér, lebeny és víz, egy csont alapú törzsön