Lyrics Neked - előd

A tányér széttört, de te rakosgasd csak össze
Kérdezgetjük: "Vajon hol mehetett tönkre?"
És nem számít mennyit könyörgök térdemen
Már soha többet nem leszünk tizenhét évesek

A nyarainkat együtt soha nem felejtem
Az ajkad mézédes, a bőröd pedig selyem
Nyaralótok a tavon, mi fenn a fellegekben
Takarók közt ölelkezve vártuk a delet

Panaszkodtál, hogy én nem is írtam neked
Nézd csak, itt van, végre kitaláltam egyet

Máris megtaláltalak, te vagy az egyetlen
Karjaimba zárlak és soha nem engedlek
Máris megtaláltalak, te vagy az egyetlen
Karjaimba zárlak és soha nem engedlek

Ablakod alatt a Holdnak fénye temet be
Okokat keresel, mert ilyen az ember
Ha ember lehetnék, én kergetném a csendet
De nincs is semmi értelme ha nem vagy itt mellettem

(A tányér széttört, de te rakosgasd csak össze
Kérdezgetjük: "Vajon hol mehetett tönkre?"
És nem számít mennyit könyörgök térdemen
Már soha többet nem leszünk tizenhét éve-)

Panaszkodtál, hogy én nem is írtam neked
Nézd csak, itt van, végre kitaláltam egyet

Máris megtaláltalak, te vagy az egyetlen
Karjaimba zárlak és soha nem engedlek
Máris megtaláltalak, te vagy az egyetlen
Karjaimba zárlak és soha nem engedlek