paroles de chanson Márványtábla Helyett - Children of Distance , Plazma

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Minden ismerősöm dj, minden ismerősöm gengszter,
Egyik ismerősöm sem tudja magáról azt, hogy seggfej.
Minden ismerősöm ismerős mindenfelé, de várjunk má,
Mindenki malackodna, de fogy a hely a vályúnál.
Kisfiú vagy még haver,
A romantikus repp szar, ez van elfogyott a "mély" vaker.
Reppelhetnék arról, hogy reppelek vagy reppelnék,
De az önjelölt Petőfik a tereket úgyis ellepték.
Manapság kurva nagy divat lett minket fikázni,
Jaj istenem valaki segítsen neked kirázni.
Buta vagy hiába bérelsz fel egy kampót,
Még így is több alkalmam lenne elkapni a kankót.
Pihenj már egyet, elférünk, a világ elég nagy,
Bár, a spanokkal együtt egy jó nagy csapat faszszopó vagy.
Beszélj értelmesen kajak, nem értem, mit szeretnél,
Te nem láttál még rosszabbat egy bolond paraszt gyereknél.

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Tizenévesen, hosszú éjszakák,
Megéreztem hamar a ribik meg a pénz szagát.
Átbaszott száz barát, de nem érdekel,
Hogy a felszínes emberek mit érnek el.
Holdfényes esték Budapesten,

A bűnbe hamar testvér én is beleestem,
Lehúzások, kábszer, bandák és hatalom,
Folyton hazudtam, nem foghattak a szavamon.
Melózni mentem, nem volt otthon étel,
Mai napig PlaZma csak Isten előtt térdel.
Verejtékkel-vérrel, hullán hazaesve
Mesél minden nappal, mesél minden este.
Vagyok aki vagyok, még sosem voltam büszke,
Mindenkinek én voltam a szívében a tüske.
Leszarok mindent, nyelvem a rappet bassza
Én sohasem változom, amíg a nevem PlaZma!

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ez ilyen beszólogató szöveg, mert azt mondtuk, hogy kell ilyen
Mielőtt jön a kaszás, ne hogy egy ilyen nélkül elvigyen.
Nehogy úgy rohadjak el, miután lemegy a függöny,
Hogy azt mondják, eltűntem, eddig ez volt a legjobb trükköm.
Nagyon szépen köszönöm, az összes rosszindulatnak,
Remélem, hogy sírom fölött majd röhögve mulatnak.
Hogy mi értelme volt ennek az egésznek azt nem tudják,
De majd elmondhatják magukról, hogy ők bizony megmondták.
Jó trollkodást, jó gép előtt ülést,
Őszintén kívánok nektek teljes végelgyengülést.
Márványtábla helyett legyen egy ilyen szép dalotok,
És mindörökké hirdesse a dicsőséges szarotok.
Remélem egy idézetben eljut ez majd hozzátok,
Ez nem rap, ez fos, szóval hiába is osszátok,
Ezt én is tudom és értem, de elértem amit elértem,
Én már jól leszek akkor is, ha a csuklyás fazon jön értem!

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,

A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ha eljött az én időm, talán egyszer mennem kell,
Nem lesz holnap, mert nem ébredek majd többé fel,
Márványtábla, csak ennyi marad belőlem,
Meg pár golyó a tárban, amivel magam is fejbe lőttem,
Aki mindig győz nem tudja milyen ha padlón vagy,
Mert a dalok amik fájnak, mind a veszteseknek szólnak
Ez most itt az én dalom, kikiálthatsz vesztesnek!
Aki szembenéz a sorsával, a haláltól sem retten meg,
Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt,
Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt.
A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem
Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem
Ha szar ember is voltam, nem ragadtam a mocsokban,
Rólam csak egy tiszta emlék marad majd a nyomomban,
Én nem adhatom még fel, talán most a szív fogja,
És nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra!

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.