paroles de chanson Hajnal - Children of Distance

Egyszer egy különleges helyet találtál a szívemben,
Nem kérdeztél, beköltöztél, azóta itt bennem éldegélsz,
A feszültség tapintható, ha hozzám nyúlsz
A hőtől megborzongok, amikor csak hozzám bújsz.
Ha itt vagy velem nincsen baj, oda van a gond, a bú,
Megszűnik a külvilág, nincs titkolódzás, nincs tabu.
Nem szégyenlem a zavarom, a könnyeim sem takarom,
Nem akarom, de ma húzom utoljára ránk a takaróm.
Kicsim sose legyen holnap, ne legyen gond a búcsúszókra,
Úgy csúszok ma közel hozzád, hogy nem gondolok búcsúcsókra.
Új csúcsokra vágyom rég, maradjunk az ágyon még.
Ez a valóság, mégis olyan, mintha végig álmodnék.
Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én, az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

Úgy indul a vonat el, ahogy megszületik a szerelem
Ha fel is szállok egyszer, félek ki ül majd a helyemen
Nem volt közös pont az életünkben, aztán te lettél,
Álomországban ott leszek, hogyha el is felednél,
Az egyetlen hely, ami most mindig hozzád láncol
Ha együtt vagyunk, nem jövök el az álmok országából
De hiába is írom le, a magány az én útitársam
Bármerre is indulok el, akár milyen útirányban
Nem integet ha leszállok, tudja hol kell rám várni
Ha rettegek is tőle, nem fogok meghátrálni!
Ha volt út, amin együtt jártunk, mára már az mögöttem
Az érzéssel, hogy elmúlt, mégis békét kötöttem
De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted
Hiába mert vágyom Rád, a szívem már rég elnyerted
De hiába mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem
De ha azt mondod, hogy szeretsz, Neked mégis elhiszem
Neked mégis...
Neked mégis elhiszem...

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

Maradni szeretnék, hisz menni fáj,
Ölelni szótlanul, de manapság álmodni kár.
Csak még egyszer búj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan,
Ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van
Maradni szeretnék, de túl sok emlék fűz hozzád,
Haladnom kell, a szívem úgyis újra eldobnád.
Szerelmünk érintetlen a pokolnak, mennynek,
Ígérem látni fogsz még egyszer
De most engedj el, hadd menjek.
Maradni szeretnék, el sem hiszed mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire.
Hol már, nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed.
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom...

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell,
Sírj csak a vállamon
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz,
Talán csak ez marad, mi összefűz.