Текст песни Magyányos Utakon - AK26

Tudom mindig egyedül harcoltál
Kiszálltál volna az élet vár
Sokszor kemény és nehéz
De bírtad, hogy majdnem rád szakad az egész
Mi történhetett volna még?
A csalódások miatt nem bízol rég
Tudod, sokszor fekete a kép
Meg hogy világgá mennél, ha beborul az ég
Soha nem segített senki rajtad
De sokszor sajnáltad magadat és hagytad
Hogy csak vigyen el az ár
És az üres utakon egyedül csak a magány vár
Mindig csak másban kerested a hibát
De nem jöttél rá arra, legbelül mi bánt
Hogy minek köszönheted ezt
Az élet nem játék, és nem is egy teszt

Minden nap sötétség, régen sütött a nap
Csak állok egymagamba és várok az eső alatt
Olyan úton járok én, hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam, pedig mindig volt esély

Az embereket nem érteted meg soha
Azt hitted az élet veled mostoha
Hiába mondták te nem vagy ostoba
Most mennél, de nincsen már hova
Kinyújtott kezet azt ellökted régen
Mikor a testvéred várt lent a téren
A ködbe veszett el a múltad
Nevettek rád de csak a szádat húztad
Nem segít senki
De te se segítettél senkinek jobb ember lenni
Csak azt kapod, amit adsz
Soha nem helyeselsz, ez nem igaz
Te nem féltél semmitől
Mégis egyedül az éjszaka meg gyötör
Mikor szembesülsz magaddal
És csak fekszel a szívedben haraggal

Minden nap sötétség, régen sütött a nap
Csak állok egymagamba és várok az eső alatt
Olyan úton járok én, hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam, pedig mindig volt esély

Minden nap sötétség, régen sütött a nap
Csak állok egymagamba és várok az eső alatt
Olyan úton járok én, hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam, pedig mindig volt esély

Minden nap sötétség, régen sütött a nap
Csak állok egymagamba és várok az eső alatt
Olyan úton járok én, hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam, pedig mindig volt esély