Текст песни Reszeg hajnalok - Bergendy

Ettem én a bánat kenyerét
Dúdoltam a magány énekét
Lépkedtem, mint fáradt vándor messzi földeken
Nem vigasztalt engem senki sem

Megjártam a sóhajok útját
Átvirrasztva sok-sok éjszakát
Emlékmorzsák éltették a szép emlékeket
Meggyűlöltem én az életet

Részeg hajnalok kábult percei
Ködből szőtt utak sápadt fényei
Voltak szép idők, voltak nagy szavak
Hol van már a sok szédült pillanat?

Körülötted boldog emberek
De te őket észre sem veszed
Lépkedsz, mint egy fáradt vándor messzi földeken
Nem vigasztal téged senki sem

Részeg hajnalok kábult percei
Ködből szőtt utak sápadt fényei
Voltak szép idők, voltak nagy szavak
Hol van már a sok szédült pillanat?