Текст и перевод песни Children of Distance - Idegen

Idegen

Régen fontos volt, ma egy idegen néz csak rám
Amiért ragaszkodtam ma lehet, hogy eldobnám
Hiszen csak gyerek voltam még, már csak a választ szeretném
Azt tudom, Te ki vagy, de ki vagyok én

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már
Az évek alatt berozsdásodott a sínpár
Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak
Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak
Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én
Tudom, hogy milyen jó volt annak idején
A képek alatt lassan beporosodik a fal
Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?
Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell
Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?
Én tettem valamit, vagy mind a ketten?
Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem
Őrlődöm, keresselek újra vagy ne
De már az emlékek is nehézkesen ugranak be
Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál
Mikor még a barátom voltál

Régen fontos volt, ma egy idegen néz csak rám
Amiért ragaszkodtam ma lehet, hogy eldobnám
Hiszen csak gyerek voltam még, már csak a választ szeretném
Azt tudom, Te ki vagy, de ki vagyok én

Barátom... keserűen ízlelgetem ezt a szót
Olyan régen láttalak, hogy az talán igaz se volt
Jól vagyok kifelé, de idebenn meg szorongok
A tükörben reggel egy idegennek mosolygok
Ha újra látlak, nincs semmi csak egy hello
A téma mi is lehetne: régi emlékek és meló
Nyomkodva a telót, nem figyelve egymásra
Idegenként nézek bele már abba a szempárba
A család hogy van? Feleslegesen kérdezem
De úgy teszem fel érdeklődve mintha érdekelne
Egy év is hosszú, de ennyi idő után
Nehéz olyat mondanom, hogy ne hangozzon bután
Megbeszélem magammal, hogy kin múlott végül
Az elpazarolt idő már soha meg nem térül
A néma tettekkel néma lettem
Pedig mi is lehettünk volna néha ketten...

Régen fontos volt, ma egy idegen néz csak rám
Amiért ragaszkodtam ma lehet, hogy eldobnám
Hiszen csak gyerek voltam még, már csak a választ szeretném
Azt tudom, Te ki vagy, de ki vagyok én

Néha elképzelem mi lenne, ha újra láthatnálak?
Kesergek, hogy miért nem voltam bátrabb nálad
Ma én kérdezek Tőled, mégsem terelem erre
Tudom, ha beszélnénk róla, Neked nehezebb lenne
Idegen leszek, vagy még tudod azt hogy ki vagyok?
Van még miről beszélnünk, Te érzed, hogy mi a jobb
Az agyam sem érti meg, eltelt egy évtized
Hogy bocsánatot kérjünk azt nem tudom ki lépi meg
Örülök, ha látom, hogy Veled minden rendben
Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem
Most az életem üres, mégis valamit keresek
Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek?
Én sem értem mi ez ami még kavarog bennem
Néha ordítanék, de inkább maradok csendben
Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem
Nekem fontos volt, mégis tönkretettem...

Stranger

Who once was close, a stranger now gazes
I might discard what I once wanted to keep
I was but a child, but now a reply I seek
I know who you are, but who am I

Hey there! I thought I'd write to you, since we no longer talk
As the years passed by, the tracks rusted and grew old
I hope you're well, it's been a while since I saw you
You moved on without me, though I waited
Perhaps you still remember, but it may be only me
I know how great it was, back then
Slowly beneath the pictures dust gathered on the wall
When did we become like this, where did the music stop?
We promised together we'd go through with it all
Did we both make mistakes, or did I ruin it alone?
Was it something I did, or was it both of us?
You went your way, I'm left behind
I'm torn, whether to reach out to you
But even memories come to mind with difficulty
Take care, I'll not forget what you said
Back when you were my friend

Who once was close, a stranger now gazes
I might discard what I once wanted to keep
I was but a child, but now a reply I need
I know who you are, but who am I

Friend... this word I savor with bitterness
It's been so long that it may not have been real
Outwardly, I'm fine, but within, I'm troubled
To a stranger in the mirror, I smile in the morning
If we meet again, only a hello
The topic of conversation: memories and work
We tap away on our phones, not looking at each other
Into those familiar eyes I look as a stranger
How is the family? A useless question
But I pretend interest as I ask
A year is long, but after all this time
It's hard to say something that won't sound stupid
I talk myself into thinking about who's to blame
Time lost can never be regained
Actions left unspoken now make me silent
And yet... sometimes we could have been together

Who once was close, a stranger now gazes
I might discard what I once wanted to keep
I was but a child, but now a reply I seek
I know who you are, but who am I

Sometimes I imagine what it would be like to meet you again
I regret not having been braver than you
Today, I am asking you, yet I do not steer the conversation in that direction
I know that if we were to talk about it, it would be harder for you
Will I be a stranger, or do you still know who I am?
We still have things to talk about, you can sense what's right
My mind can't grasp it, a decade has passed
I don't know who will apologize first
I'm glad to see that you're doing well
I let it go, there's no sting left
My life is empty now, yet I feel like I'm searching
Have I changed so much, or can I be the same?
I don't understand what still stirs within
Sometimes, I could scream, but for now I will remain silent
It consumed me, but it did not kill me
To me, it was important, yet I destroyed it...