Текст и перевод песни Children of Distance - Nyomtalanul

Nyomtalanul

Kopognak a szürke napok, én meg csak rettegek
Álarcot húz a holnap, mégis beengeded
Nyüzsgő éjszakák meg megfáradt hajnalok
Így élek nap mint nap, benn titkon meghalok
Üldöz a magány, mégis harcolok, ezt súgom
Hiába menekülnék, nincs hová elbújnom
Visszaránt a valóság mind a két kezével
Csak álmomban van kiút, ha ott vagyok nem ér el
Feladnám, ha tehetném menekülnék
Az élet csalódás, felfal a keserűség
Nem választhatok, megfulladok, sodor az ár
Ha már nem állunk meg inkább tövig nyomom a gázt
Ragaszkodom a rosszhoz, ha fáj, nem engedem el
Mégis hol lennék, ha az élet nem lenne teher?
De ha nem sikerül és végül mégis úgy alakul
Én már nem fogok eltűnni nyomtalanul

Néha úgy érzem elég lesz
Van, hogy a szív nem szabadul
Mi értelme van az egésznek
Amikor úgyis mind eltűnünk nyomtalanul

Megfogadtam, mindig ugyanaz maradok
De elrontottam, összefolynak az alakok
Összepréseli a tüdőmet a füst
Csak a téveszme hajt, amikor utánatok szaladok
A port fújja el a szél a száraz tenyeremen
Olyan csendes, ahogy bőröm alá betemetem
Meggondolatlan gyerekek lenn a tereken
Még gondolatban veletek, de nem tehetem
Úgy csorog az idő le a falon, mint az eső
Csak úgy kapkod a mutató, mint egy potyaleső
Akkor is itt akarok lenni, ha elhagy az erő
Mikor a legvégén a nyakamba szakad a tető
Ahonnan én jövök ott nem terem a pénz ingyen
Amiket éltem, azt nem tanulod meg tréningen
Aki bizonytalan az itt úgyis megbillen
De én itt akarok ember lenni nem filmen!

Sehol egy emlék, pár kép is csak eltépve
A függöny behúzva, nem süt be a nap
A takaró alól kibújva a tévére nézve
Gyáván néz vissza rám egy szürke alak
Fel kéne ébredni, de kimenni minek?
Minden sarokban a tegnap gondja lapul
Te sem vennéd észre, és nem hiányoznék
Ha most eltűnnék csendben, nyomtalanul
Vánszorog a nappal, az éjeket keveslem
Fáradtabban kelek fel, mint ahogy este lefekszem
Taszít a tükör, és így vagyok a lakkal
Ma magamra maradtam a hallgatag falakkal
Van ez így néha, de mindent eltűrök
Nincs már sok hátra és úgyis eltűnök
Csak hadd legyek semmi, hadd legyek némán
Kérlek felejts el, kérlek, ne nézz rám!

Néha úgy érzem elég lesz
Van, hogy a szív nem szabadul
Mi értelme van az egésznek
Amikor úgyis mind eltűnünk nyomtalanul

Without a Trace

Gray days are knocking, and I'm just terrified
Tomorrow puts on a mask, and yet you let it in
Bustling nights and weary dawns
That's how I live day after day, secretly dying inside
Loneliness hunts me down, yet I keep fighting, I whisper
No use in trying to escape, no place to hide
Reality pulls me back with both hands
Only in my dreams is there an escape, when I'm there, it doesn't reach me
I'd give up if I could, I'd escape
Life is a disappointment, devoured by bitterness
I have no choice, I drown, the current carries me away
If we can't stop, I'll just hit the gas pedal all the way
I cling to the bad, if it hurts, I won't let it go
Yet where would I be if life wasn't a burden?
But if I don't succeed, and if it turns out that way
I will not disappear without a trace

Sometimes I feel like it's enough
There are times when my heart can't break free
What is the point of it all
When we will all vanish without a trace anyway

I swore I would always remain the same
But I messed up, the figures melt together
The smoke crushes my lungs
Only delusion drives me when I chase after you
The wind blows away the dust on my dry palm
As quietly as I bury it under my skin
Thoughtless children would be on the playgrounds
Still in my thoughts with you, but I can't do it
Time trickles down the wall like rain
The hand just grabs like a hitchhiker
I want to be here, even when my strength fails
When the roof caves in on my neck at the very end
Money doesn't grow on trees where I come from
What I've lived through, you can't learn in training
Anyone who is unsure will fall apart here anyway
But I want to be a human here, not in a movie!

Not a single memory, a few pictures torn up
The curtains are drawn, the sun is not shining
Crawling out from under the covers and staring at the TV
A gray figure looks back at me, cowardly
I should wake up, but what's the point of going out?
Yesterday's worries lurk in every corner
You wouldn't notice either, and you wouldn't miss me
If I were to disappear now, quietly, without a trace
The days drag on, I begrudge the nights
I wake up more tired than when I go to bed
The mirror repels me, and so does the apartment
Today I'm left alone with the taciturn walls
It's like this sometimes, but I can take it all
There's not much left and I'll disappear anyway
Just let me be nothing, let me be silent
Please forget me, please don't look at me!

Sometimes I feel like it's enough
There are times when my heart can't break free
What is the point of it all
When we will all vanish without a trace anyway