Текст и перевод песни Children of Distance - Szél Támad

Szél Támad

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.

Nesztelen nappalok, és hallgatag éjszakák,/
Az együtt töltött időkkel összefonódott a némaság,/
Ez a gyötrődés magamban, már nem mostani,/
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem tudok mit mondani,/
Hogy jutottunk idáig, ki változott meg, te vagy én?/
A másik szobában gondolkodom, a sarokban egy kanapén,/
Kérdeztem, hogy mi zavar? Kérdeztem, hogy mi a baj?/
Nekem hiányzik a frissesség, mint száraz földnek a zivatar,/
Annyi mondtál, minden jó lesz, egyszer minden rendbe jön,/
Ami szembe jön üres ígéret, amit lyukas zsebbe tömsz,/
A változástól félek, hogy majd a magány jobban fáj,/
Az igazság az, ennél rosszabbul nagyon rég voltam már,/
Porosodó terveimmel gondolatban játszok, /
Miközben korosodó homlokomon mélyülnek a ráncok,/
Feltámad a szél, fülembe változást súg,/
Nem is érdekel, hogy mi az már, csak jöjjön valami új. /

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.

Bárcsak érteném mit akar ma üzenni a szél nekem,/
A testem fáradt, magamat reménnyel mérgezem, /
Hiába megy a robot, nap mint nap elkeseredek,/
Kihalt belőlem minden, az életért nem lelkesedek,/
Feltettem az egészet arra, hogy majd jobb legyen,/
De miért küzdenék tovább, ha nem leszel már ott velem?/
Azt kérted tőlem, hogy csak a szépre emlékezzek,/
De soha nem fogod átélni milyen az a feltépett seb,/
Megígértem nem dobom el az életemet,/
A barikádom lettél, a falon túl már félve megyek,/
Nem fogom megköszönni, mindazt amit értem tettél,/
El sem köszöntem, nem mondtad el mit érezhettél,/
Nem látom, mégis tudom, követed a lépteimet,/
Álmodok rólad, de a csodákban már én se hiszek,/
Nem mindig könnyű, néha feltámad a szembeszél,/
Bár te nem mondod ki, de a szemed mindent elmesél,

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.

Diák vagyok csupán, és tanítók a falak,/
De éjszaka elszaladnak a papírról a szavak,/
Mikor az elgyengülő papír a sok gondolat megszakad,/
Pusztán a reményvesztettség tintája marad rég,/
Temettem mindent már, de megteszem ha érdekel,/
A közös jövőnk halott, mégis nekem csak élve kell,/
Hazudók porát fújja most a szél az aszfaltra,/
Ne félj a színek újra előbújnak hajnalra,/
Sötétben indulok, de sötétség vár haza is,/
Nincs már más, csak az emléked ami hazavisz,/
Miért maradnék itt a gusztustalan mocsokban?/
A gúnyos zajban te sem hallottad, ha zokogtam,/
Hosszú az út, de vajon mennyi lehet még előttem?/
Az elmém életben van még, de testem erőtlen,/
Egy gerinctelen világ, ugye, nem is olyan szép itt,/
Addig nem lehetek új ember, amíg nem öltem meg a régit.

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.

Wind Rises

My heart is furious, it freezes when the wind rises,/
This earth will bury me when the frost finally weaves its veil,/
Please take my words from the dust, not even this much will remain,/
I let go of my heart, but only where no one walks.

Silent days and taciturn nights,/
Silence has become intertwined with our time together,/
This torment within me is not from today,/
I just realized that I can't say anything anymore,/
How did we get here, who changed, you or I?/
I think in the other room, on a couch in the corner,/
I asked what's bothering you? I asked what's wrong?/
I miss the freshness, like dry earth misses the storm,/
You said so much, everything will be fine, everything will be okay one day,/
What comes to mind is an empty promise you put in a holey pocket,/
I'm afraid of the change, that loneliness will hurt more,/
The truth is, I haven't been this bad in a long time,/
I play with my dusty plans in thought, /
While wrinkles deepen on my aging forehead,/
The wind rises, whispering change in my ear,/
I don't even care what it is anymore, just let something new come. /

My heart is furious, it freezes when the wind rises,/
This earth will bury me when the frost finally weaves its veil,/
Please take my words from the dust, not even this much will remain,/
I let go of my heart, but only where no one walks.

I wish I knew what the wind wants to tell me today,/
My body is tired, I poison myself with hope, /
It's no use, day after day I despair,/
Everything is gone from me, I am not enthusiastic about life,/
I bet everything on things getting better,/
But why should I fight anymore, if you won't be there with me?/
You asked me to only remember the good times,/
But you will never experience what that torn wound is like,/
I promised I wouldn't throw my life away,/
You became my barricade, beyond the wall I walk with fear,/
I won't thank you for everything you did for me,/
I didn't even say goodbye, you didn't tell me what you felt,/
I don't see you, yet I know you're following my footsteps,/
I dream about you, but I don't believe in miracles anymore,/
It's not always easy, sometimes a headwind rises,/
Even if you don't say it, your eyes tell me everything,

My heart is furious, it freezes when the wind rises,/
This earth will bury me when the frost finally weaves its veil,/
Please take my words from the dust, not even this much will remain,/
I let go of my heart, but only where no one walks.

I am just a student, and the walls are my teachers,/
But at night the words run away from the paper,/
When the weakening paper breaks from the weight of thoughts,/
Only the ink of despair remains for a long time,/
I've buried everything already, but I'll do it again if you care,/
Our future together is dead, yet I need it to be alive,/
The wind blows the dust of liars onto the asphalt,/
Don't be afraid, the colors will reappear by dawn,/
I leave in the dark, but darkness awaits me at home too,/
There is nothing left, only your memory takes me home,/
Why would I stay here in this disgusting filth?/
You didn't hear me sob in the mocking noise,/
The road is long, but how much longer can it be?/
My mind is still alive, but my body is weak,/
A spineless world, it's not that beautiful here, is it?/
I can't be a new man until I kill the old one.

My heart is furious, it freezes when the wind rises,/
This earth will bury me when the frost finally weaves its veil,/
Please take my words from the dust, not even this much will remain,/
I let go of my heart, but only where no one walks.