Текст песни Nehéz - DSP

Keserû a torkod, fojtogat a bánat
Kurva nehéz a súly, és nagyon nyomja a vállad,
Ezért rúgod fel a kukákat a haza úton
Geci hitel! Sose éred magad utol
Sok rendes ember is kisiklik az úton,
És míg iszik a pultnál, addig viszik a bútort
Nem jön a lap, mi? Meg cinkes a pakli
És, ha mindent a bank visz, akkor nincsen hol lakni
Süllyed a hajó, de szard le, dobj egy szitkot
Itt hagyott a mentôcsónak, elhúzta a kondenzcsíkot
Persze könnyebb, ha van, kibe kapaszkodj,
De nehéz közel engedni és levenni a maszkod
Mindenki magányos néha, de ez maradjon köztünk,
Mert, ha beszéltünk róla, csak falakba ütköztünk
Van, hogy, azért hibáztatod az egész világot,
Mert nehéz kimondani, hogy: az én hibám volt!
Nem lehetsz tökéletes, nem állhatsz mindenki fölött
Mindenkinek valami fáj, kicsit mindenki törött
Mindenkibe van pár titok, amit eltemetett,
És felszínes mosollyal takarja a sebhelyeket
Ha kicsúszik a talaj, mindenki keresztet vet,
De engem szeretnek tesó, velem ez nem eshet meg
Nem számít, milyen irányba visz el az út
Mert nagy a család, nem egyedül viszem a súlyt

Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled,
Mikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idô és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled,
Mikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idô és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk

Engedd meg, hogy költôi eszközökkel éljek,
Amit érzek, hadd közöljem mélyen. Ez nehéz!
Belôlem egy van, de nem csak egy szerepre kellek,
Rengeteg fele kell megfeleljek. Ez nehéz!
Békásról beköltöztem a belvárosba, mert
Elszólított a sok meló, de nem változtam meg
Szétszéledt a brigád, nem vár már barát a telepen,
De a családhoz hazajárok, amikor csak tehetem
Nem adtam fel a rapet, ez az életvitel vitt el
Nem jött hirtelen siker, csak a kitartásban hittem
Soha nem gondoltam, hogy ebbôl pénzem is lehet,
De többet raktam bele már, mint amennyit kiveszek
Dolgozok, de hogy éljek is, ide ez kevés
Mindig a pénzen megy az idegeskedés
A hétköznap felôröl, de az én fajtám ebben él
Nem engedem, hogy elvesszen belôlem a szenvedély
Mikor nem vagy mellettem, a helyem nem találom,
Mintha ruhatárba tennél, mint egy levetett kabátot
Úgy érzem, hogy néha minden rám nehezül,
De a következô pillanatban már nevetünk
Én csak arra vágyom, hogy mellettem legyenek
Azok, kiket szeretek, mikor a legnehezebb
Amit elérsz ránagyít, hogy lásd, aki vagy
Én nem követem, kergetem az álmaimat

Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled,
Mikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idô és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled,
Mikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idô és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk