Текст песни Lassul A Gép - Hosok , TKYD

Elvonja a figyelmet az apró
Részletekről az a sok
Ami valójában ok, egyszer
Kimerülsz, azt blokk
Tele mint egy dokk,
A hajó megpihen
Várod a jó szelet,
Hogy messzire elvigyen
Elbújni a tájban -
éppen töltődöm!
Hallgatlak!
Végig melletted
Húzom a bőröndöm
A legnagyobb kincs
Szabadságban mérhető
Azokkal töltsed el,
Ki az életedben tényező!
Ötölünk meg töprengünk,
Mi lesz a döntéssel
Kiállni a dolgaidért önként kell
Fontos vagy akár a jó példák
Erőt venni magadon,
Azt elmúlnak a problémák
Ki tiszta lelkű mit is érdemel?
Kik nem szolgáltak rá
Oly korán miért mennek el?
Igazságot várunk el e kérdésben
Osztozunk a fájdalomban,
Emlékekben, részvétben
Őrizzük a lángot -
Felkavaró, rossz hírek
Ha vesztésre állsz is
Fordítsd meg!
Elfogadod,
Megtanulod, megérted
Az elme kikapcsol,
Pihen, aztán feléled
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Senki nem lát minket,
Gyere most beszélhetünk
Önmagunk álmai vagyunk,
Amiket megélhetünk
Az időt megfognám,
és elraknám a zsebembe
Nem tudom mit érzel,
De mondd bele a szemembe
Pörög a számláló,
Kevés van vissza már
Elmúlt már a tiszta nyár,
De mindig van ki visszavár
Nem bánok semmit,
Mindig lesznek esős napok
De a hang itt bennem
Mindig azt súgja, hogy erős vagyok!
Inkább csak magamnak mondom,
Inkább csak magamban
Bilincs az élet,
De a kulcs ott van a szavakban
Érzem, hogy lassul a gép,
Kevés már a kamasz dolog
Tegnap még panaszkodtam,
Ma már inkább ragaszkodok
Rám néz a csend,
én meg visszanézek csendesen
Szeretnék változni,
De megváltoztam rendesen
Szeretlek élet,
Szeretném, hogy te is szeressél
És szeretném, hogy te is nevessél
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Lassul a gép
Beérkezett a járatom
A gépezet leállt,
és a saját utam járhatom
Egy idegen környezet,
Egy ismeretlen állomás
Ez nem álom,
Ez egy váratlan találkozás
Ott áll anyám
A nyakába ugrok máris
Forró az ölelése,
De a hideg ráz is
Beleremeg a kéz,
és beleremeg a láb is
Súlyosabb az érzés
Több tonnánál is
Mégis a kérdést felteszem
Tudom nincsenek válaszok
Fájdalommentesen
Az igazság odaát van,
Valami azt súgja
Az idő a gyógyír,
Megértem kicsit lassulva
De itt a vége felé
Már csak a remény hajt,
Az utolsó fogaskerék
Mint a nap egyszer
Minden nyugovóra tér
Addig zakatol a rendszer,
Amíg nem szakad a kép
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot.