Текст песни Csillagok, harangok - Kárpátia

Odakint a kertek alatt,
Látni ahogy felkel a nap.
Sugarai fénytüzétől a csillagok elolvadnak.
Minden reggel megtörténik,
Mikor a nap előbújik,
Hogy egy csillag a sok közül örökre eltűnik.

Ha egyszer az én csillagom
Fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba.
Konduljon meg utoljára,
Visszhangozzák a hegyek,
Nincs már többé kinek szíve csak titokban szeretett.

A Felvégi düllők alján
Neve sincs patak csordogál.
Isten tudja honnan ered,
Semmiből jön, semmibe megy.
És akik vizébe néznek,
Mindegyikről lop egy képet,
Ezer arcot visz magával a felejtésnek.

Ha engem is egyszer ez a patak elragadna,
Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba
Konduljon meg utoljára,
Visszhangozzák a hegyek,
Nincs má többé kinek szíve csak titokban szeretett.

Ha egyszer az én csillagom
Fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba.
Konduljon meg utoljára,
Visszhangozzák a hegyek,
Nincs már többé kinek szíve csak titokban szeretett.

Ha engem is egyszer ez a patak elragadna,
Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba.
Konduljon meg utoljára,
Visszhangozzák a hegyek,
Nincs má többé kinek szíve csak titokban szeretett.