Текст песни helsinki - PeTrEmOuSe

Az istened nem ismer
Nem is mert kezet rázni velem
A fegyver nem sül el
Vaktölténnyel nem remeg a kezem
A vesztesek hitével vágtam bele ebbe
Kurva nagy reménnyel...

Lehunyom a szememet, keresem a választ
Átkozott lettél, ereket vághatsz, de nem lesz jobb
A jóra csak várhatsz
Sikít a csend a füledben, beleőrülsz
Szabad sosem lehetsz, amíg a szörnyeim körbe vesznek
Törekednek arra, hogy én boldog soha ne legyek
Berúgom a vaskaput, letépem a terhet a vállamról
Mindent elfelejtek

Fenyőágon ülve bámulom a tájat
Megszelídít engem sok különböző állat
Mert ha kell, életemet adom, de megvédem a fámat
Életeket elveszek, és megvédem a formámat
Ködbe forgatja magát a leselkedő bánat
Homo sapiens-ként jött elő, de ez csak a látszat
Megmutatom nektek, hogy velem senki se játszhat
Aki megérintette a testemet semmivé vált

Az istened nem ismer
Nem is mert kezet rázni velem
A fegyver nem sül el
Vaktölténnyel nem remeg a kezem
A vesztesek hitével vágtam bele ebbe
Kurva nagy reménnyel
Vágtam bele az ereimbe

Serceg a fehér orosz, csak nyugtat a hangja
A zenémnek alapja dübörög az agyadba
Éjszaka arra kelek, hogy a gerendát kaparja
Gonosz a kacaj
HA HA HA
Mindig manipuláltam, játszottam az agyával
Aránytalan egyenessel húztuk meg a határt
Akarva-akaratlan, isteni hatással behatol
Nem kerülöd el a stockholm-szindrómát

Mindig manipuláltam, játszottam az agyával
Aránytalan egyenessel húztuk meg a határt
Akarva-akaratlan, isteni hatással behatol
Nem kerülöd el a stockholm-szindrómát

Az istened nem ismer
Nem is mert kezet rázni velem
A fegyver nem sül el
Vaktölténnyel nem remeg a kezem
A vesztesek hitével vágtam bele ebbe
Kurva nagy reménnyel
Vágtam bele az ereimbe