Текст песни Meglesett a hold - Pierrot

Álarcot kötök.
Bús képű művész leszek,
S meg sem értenek.
Rám néznek és látni fogják őt,
A költőt,
A nyughatatlan vándort.

Máskor jelmezt veszek fel,
Éjszínű bársonyruhát
Ezüst ékszerrel.
Szerelmet színlelek, és lám,
A ruhán
Lágyan végigsimít a Hold.

Ő az, aki ért,
Ő az, aki félt,
Ő az örök égi láng,
Mi útjaimon elkísért.

Ismerem már rég,
Éjjeli vendég.
Ő az, aki arra volt,
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold

Maszkot rajzolok,
A nagyvilágra nyelvet öltök,
Mint vásott krampuszok
Követelek hatalmat és nőt,
Százkettőt,
S még egy hordó erős bort.

De érzem, magam sosem vagyok,
Fáraszt már a kosztüm-tréfa,
Színes maskara.
Levetkőzöm teljesen s az éj
Befogad,
S ott a fák fölött a Hold.

Ő az, aki ért,
Ő az, aki félt,
Ő az örök égi láng,
Mi útjaimon elkísért

Ismerem már rég,
Éjjeli vendég
Ő az, aki arra volt
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold.

Ő az, aki ért,
Ő az, aki félt,
Ő az örök égi láng,
Mi útjaimon elkísért.

Ismerem már rég,
éjjeli vendég
Ő az, aki arra volt
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold.