Текст песни Fantazmagória - ProlyHistor

Fekete falak burkolnak engem körbe
Egy gyenge alak, lehurrognak: gyermek, törj meg
Nem vagy te képes túllépni rajta
Ez van, ez rémes, te útszéli szajha
Lelkem a puszta léted tudata már marja
Kedves, vagy csúnya képek, villognak az agyba
A jó kurva anyádat, takarodj a faszba
Betompult a család, mert a kedvenc alakja
Béklyókat kapott, és a lábára ólmot
Félnótás vagyok, láttál már gnómot?
Aki elhitte, hogy valaki, de mindezt miattad
Elhinthetnék valamit, de a lényeget kihagytam
Hogy csak rohamokat kapok, de levegőt azt nem
Ott hagyom a csajom is érted, csak lehetőleg falj fel
Mert a mi féltett jövőnk most már örökké közös
Mindenki félre, mi jövünk, akkor is, ha ez fölöttébb rögös

És így telnek a napok, a hetek, meg az évek
Verjetek agyon, mert bármerre nézek
Téged látlak mindenki kezében
Hát ez rémes! Várj csak?! Én innen leléptem
Ez megtörtént már egyszer, mi ez, időhurok?
Megtörnék, de nem kell, téridőt ugrok
Ha az kell hozzá, hogy újra csak az enyém légy
A sok faszfej most már, hagyjon téged csak békén
Mert én vagyok az urad, hozzám tartozol
Eddig béna volt az utad, másokra csak bajt hozol
De én tudlak kezelni, hisz jól ismerlek kívül-beül
Mások futnak vezekelni, a sok év rájuk kiül, s ledől
Körbeülős csoportokon válások, erőszak
Közben én csak bolondozom, s vár rám sok erős kan
De kiütöm az összeset érted a gecibe
Nem eresztelek, érted? Úgy szétszed ez a tekintet

És már szűkülnek az erek, zsibbad a kar
Kiürültek a terek, tiszta a baj
Egyedül maradtam izzadó tenyérrel
Pedig remekül haladtam, s itt a gond, nem érted?!
Akkor elmondhatom megint, ordibálva, rángatózva
Falat ütve, összerogyva, magzatpózba fáj ha szólnak
Hogy miattad van minden! Hátba döftél újra
Kiszakadt az ingem is, te bágyadt gyökér kurva
Miattad én húgyot ittam, kezet törtem, gecit nyeltem
Otthagyott a fullos kiscsaj, és el sem löktem, beismertem
Hogy hatalmas baj van velünk, de végig közben láttam
Hogy többesszámban köpnek páran, s egy kibaszott gördeszkával
Akartam elmenekülni mindentől világgá
Ám te zöld Teszlában követsz, s nincsen nő, se királylány
De erőt veszek magamon, és megragadlak izomból
Kiöntelek, összetörlek, megvagy balfasz! Na, ki tombol?
Ám közelebbről rádpillantva, a halál arca tükröződik
Kötelező pánik adag, saját magam üldözöm itt
És hirtelen a szeretteim vesznek körbe feketében
Nincsenek már sérelmeim, ez lett a keserédes mese vége