Lyrics Utóirat - FankaDeli

Fankadeli... a dallam Gizmó... utóirat... hej
F-A

Ide még pont elfér, itt még pont van hely a papíron
Ahogy átsétál a pici bogár az elejtett nagyítón
Aztán látni véli a mennyeknek, óriás kapuját
Ahogy a füves srácok, meg a real rappet behaluzzák
Akár Szaffi az erődbe, indultam a kincsért
Nem dog vagyok csak kiskutya, de ébresztem a sintért
És rohanok, mert üldögélni nem tudok a babéron
Később se leszek professzor, mégis volt pár kadétom

Nem is vagyok veretlen, jócskán érzi a tarkóm
Száraz tények ezek, pedig elcsúsztál a narkón
Ami nektek barátság, az nekem csak indíték
Mert a mozi épp el kezdődött, de már majdnem bepisilnék
Cipelem a fájdalmat, de egyszer úgyis elejtem
Mit te művésznek érzel, csupán hétköznapi selejtem
A helyedben engem égetne, soraimnak támasza
Se pont nincs, se kérdőjel, csak így méltatlak válaszra

Ha én hiszem, hogy van igazság, ami a valóval határos
Mert bűzlik a hazug szó, bár az árnyéka lakájos
De Feri napon sétál, tűző sugarak nyomán
Már nem akarok ügetni, a hírnév túrós lován
Már láttam éppen eleget, már felmondtam a leckét
Mert százezrek ismerik egy vad nebuló rapjét
Ami csak füstjel, csak rakéta, hogy jöhetnek a többiek
Bár a jó kapitány nevét, csak a jó legénység őrzi meg

Utóirat itt a levél alján egy pár sor még
A Holdtól messze miért nincs ránc a való arcán
Hogy Isten őt el ne eressze (ez csak utóirat)
Itt a levél alján egy pár sor még a Holdtól messze
Miért nincs vér a való arcán, hogy Isten őt el ne eressze

Akár hogy is írom le, feketén, vagy fehéren
Az a gond hogy nem tudjuk, mi a jár a másik fejében
Örök bábeli káosz, mely kedve szerint fojtogat
Sok mindent visszavinnék, de nem találom a blokkokat
Én szilákon nőttem, mint fenyők közt egy kőris
Te meg hitegettél engem, meg te is meg ő is
Hogyha eljön majd a pillanat be lesz bizonyítva
Hogy ez egy olyan barátság, ami igen csak ritka

Van ki eladott egy nőért, pár fröccsért cserébe
Van ki Fankadeli Ferit pár alapra lecserélte
Van ki elviselni nem bírta, hogy érveim vannak
Pedig kell ám egy rendező minden kirakatnak
Van ki békére buzdított, gyilkosokat bújtatva
Más felélte a spájzom és most vadászik egy újabbra
Én már nem kérek elnézést, már nem kívánok jót
Hisz már lelőttek az égről minden léghajót

Már csak homokzsákok maradtak a sártenger közepén
A vérszaga pusztító, száll át a buták tömegén
Már leszarom, hogy kik vagytok, röviden utca nyelven
Akárhányszor csalódom mindig lesz egy tervem
Gyorsabban kell futnom, mert önmagam nyomában
Akár a higany szalad tintám Fankadeli tollában
Engem az idő igazol, aki nem ismer kegyelmet
Ez is átég majd rajtunk mikor a kezünk, elernyed

Utóirat itt a levél alján egy pár sor még
A Holdtól messze miért nincs ránc a való arcán
Hogy Isten őt el ne eressze (ez csak utóirat)
Itt a levél alján egy pár sor még a Holdtól messze
Miért nincs vér a való arcán, hogy Isten őt el ne eressze

Utóirat itt a levél alján egy pár sor még
A Holdtól messze miért nincs ránc a való arcán
Hogy Isten őt el ne eressze (ez csak utóirat)
Itt a levél alján egy pár sor még a Holdtól messze
Miért nincs vér a való arcán, hogy Isten őt el ne eressze

Utóirat itt a levél alján egy pár sor még
A Holdtól messze miért nincs ránc a való arcán
Hogy Isten őt el ne eressze

Szerintem ezt elszúrtad, te is, meg te is, meg ő is
Utóirat F-A