Текст песни Végtelen - Caramel

Ki az aki tudja merre fúj a szél...
Ki az aki tudja hol talál a holnap
Ki lesz majd aki biztos elkísér
Ha majd rossz napokon félelmek elrabolnak
Nem volt még aki nem hibázta el
Nem volt még aki semmit nem veszített
Amit féltünk olyan könnyen illan el
Lehet megéget ami tegnap felhevített
Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át
Mint egy forrószél úgy fújt a szivemen át
Hittem már délibábnak a napsugarát
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát... a szívedbe lát... a szívedbe lát
Ohhh... a szívedbe lát...
Most újra élek, elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szivem fut az értelem
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem végtelen...
Végtelen
Körbe zárt már a végtelen sötét
Az esti égbolt csillag tengerében
Véget nem érő télnek hidegét
Túléltem emléked rejtekében
Ki az aki tudja hol van épp a láz
Sokszor elhittük már játékát a fénynek
Vakságba vagy aranyködbe zársz
Az érző szívek útvesztőre lépnek
Mint egy jégvirág nézem az üvegen át
Mint egy forrószél úgy fújt a szivemen át
Hittem már délibábnak a napsugarát
Valami elmúlt valaki mindig a szívedbe lát... a szívedbe lát...
Most újra élek elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szívem fut az értelem
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Most újra élek
Elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szívem fut az értelem
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem végtelen... végtelen... huh, végtelen... huh
Végtelen...