Текст песни November - Elefánt

Próbálok vágni egy ablakot, úgy szivárognak a színek, hogy nem bírom egyedül.
Itt szürke szivárvány a nap felé vérzi, a húrtalan nap szerenádoz, ki az esőnek hegedül.
Én próbálok súlytalan lenni, hogy rajtam ne múljon a cél, mert a föld az egy léghajó.
A végtelen éjnek feszülve, megszűrve az űr, ne félj, repülj hajóm, repülj hajóm.

Itt senkinek nem kéne senkinek lenni, egy falat ott maradt, egy szelet ott maradt talán.
Hogy egymás ajkán lógjunk, egymás szaván, egymás nyakán de pedig, hogy régen kiszáradt, fáj.

Én próbálok vágni egy ablakot, úgy szivárognak a színek, úgy sírnak az istenek.
Persze semmi baj kedves, ha tudnád én már a saját istenemben sem hiszem.

Itt senkinek nem kéne senkinek lenni, egy falat ott maradt, egy falat ott maradt talán.
Hogy egymás ajkán lógjunk, egymás nyakán, egymás szaván, de pedig, hogy régen kiszáradt, fáj.

Itt senkinek nem kéne senkinek lenni, egy falat ott maradt egy szelet ott maradt talán.
Hogy egymás ajkán lógjunk, egymás nyakán, egymás szaván, egy, régen kiszáradt, fáj.