Текст песни Rongyos Gárda - Kárpátia

Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Érzem a száz éves nyárfa illatát,
Rongyos ruhában, de önkéntesen,
Fel sáncra, fel a végeken!

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Fújják azóta is a Hűség dalát,
A Lővérek visszhangozzák dallamát,
Hogy addig van országod, lágy kenyered,
Ameddig van fegyvered.

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Hány boldog szempár kísérte útjukat?
Nézték a fáradt, de elszánt arcokat,
Újult erővel, mentek tova,
És tették, mit megkövetelt a haza.

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Unokák a sírunk útján,
Ne köszönjék, ne is tudják,
Hogy Isten volt a generális,
Verte börtön is, halál is,
Őutána, vérbe-sárba, menetelt a rongyos gárda,
Őutána, vérbe-sárba, menetelt a rongyos gárda.