Текст песни Az Altató Álma - Quimby

Nem volt elég jó hát kitették
Bőre bársony épp csak tizenhét
Keselyű szemekkel gubbaszt az ágyon
Valakit meg kell hogy találjon
Fekete felhők gyűlnek az égen
Ha már itt vagy légy a vendégem
Ez a madárka többé nem repül
A fejemben három majom hegedül
Zuhanok
Verebek fürdenek a porban
Ásít egy karonülő
Szikrákat vet a szem a szemre
Szia jövőből jövő
Valami tudatalatti mennyország
Igazi álomropogtató
Csiklandozza a szívem
És én mint a bölcsőt ringató
Altatok bohócot szerelmet kisautót
Lámpát oltok el
Aludj hát te is mert ha nem alszol el
Az altató előbb alszik el
Zuhanok lassan zuhanok
A sima bőrű semmibe zuhanok
Zuhanok lassan zuhanok
Mikor melléd érek a zuhanásban
Ugatnak körülöttünk a csillagok
Mi az univerzum száműzöttjei vagyunk
Hajótöröttek a remeték szigetén
Van vizünk álmunk szerelmünk és dalunk
És mi így táncolunk
Egy pillanatig őseink tetemén
Aztán arccal a tükörben ébredünk
Tollakkal a szánkban
Gyermek sír a sötétben
Rángani kezd a vállam
Nem én mentem el veled
Te maradtál nálam
Azóta ugyanazt álmodjuk
Más-más szellemmel látva
Ernyő nélküli zuhanásunk
Élvezzük hogy hátha
Munkánk gyümölcse beérik
És nem éltünk hiába
De ő csak áll némán a ház előtt
Egy karóhoz kötve bután
Az ölében gyermek én vagyok
Pont itt eggyel a semmi után