Текст песни Hamvak - Lidokami

Holnap reggel elmegyek és kiásom a síromat
Addig pedig kisírom a lelkem s minden kínomat
Túléltem a halált de mégis ugyanúgy hívogat
Mert könnyebb lenne a föld is mint cipelni a titkokat

Nem akarok ittmaradni arra kérlek eressz el
Ne mondd azt hogy önző vagyok
Ne mondd hogy nem mehetsz el
Ha azt érzem hogy itt az idő mert a világ rám neheztel
És ne sírj holnap mikor majd a sáros földbe temetsz el

Ne hidd hogy nem gondolok rád tudod nekem jobb lesz így
Mibe kapaszkodjak fájdalmamon semmi nem enyhít
És te vagy most az egyetlen ki talán kicsit felderít
Így bízom még abban hogy valami a mennybe felrepít

Így holnap reggel elmegyek és kiásom a síromat
Addig pedig kisírom a lelkem s minden kínomat
Túléltem a halált de mégis ugyanúgy hívogat
Mert könnyebb lenne a föld is mint cipelni a titkokat

Tündöklő hamvakból nézek most vissza
Egy életre amelyben nem voltam tiszta
Tűnődöm hogy mennyire vagytok messze
És hol vettem észre hogy el voltam veszve
Hol téptem le szárnyaim s kezdtem el kúszni
Sártengerben jöttem rá nem tudok úszni
Nyitva volt a szemem de nem véltem látni
Így lehunytam elkezdtem álmodva várni
Az álmokat láttam rémálmokká válni
Én voltam rémálmom de nem tudott fájni
Eladtam lelkemet pusztán hogy érezzek
Fájdalmat legalább bár nem arra éhezek

Te lettem én lettél az akit gyűlölünk
Az akit rettegtem de már nem félhetünk
Éreztem azt hogy nem érzem hogy eltűnök
Elnyűtt porhüvely testem miben felnövök