Текст песни Viharban létezett - Ossian

Jéghideg hajnalok, fáradt a mozdulat.
Megkopott városok, sok szürke hétköznap.
Ott lenn a mélyben úgy érezte ő:
Áldozat lehet vagy törvényszegő.

Álmatlan éjszakák, ébredő gondolat.
Szívében hordozott merész, vad vágyakat.
Egy napon döntött hívta őt a fény
Könnyebb élet, csillogás, remény.

Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.

Veszélyes utcákon kezdett új életet.
Gazdagok pénzéből elvett, mit ellehetett.
Nyomában voltak, mindig száguldva élt,
De a golyó gyorsabb, s útja véget ért.

Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.

Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.

Viharban nőtt fel és létezett,
Mint szélben élnek a fák.
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág.